SUV* Maranelloból
Mi lehet kellemetlenebb egy luxustermékeket gyártó vállalatnak annál mint egy új divat amit nem tud követni? Talán az, ha mégis megpróbálja és kudarcot vall.
Ez utóbbi szerencsére nem következett be.
Az SUV-k térhódítására a felső kategóriás sportkocsigyártók közül szinte csak a Porsche válaszolt időben. Kaszáltak is vele rendesen. A Ferrari joggal érezhette úgy, hogy egy terepjáró szerű autó teljesen idegen a termékpalettájától, nagy megrökönyödést váltana ki egy ilyen típus megjelenése, és mivel alapvetően jól ment a szekér nem próbálkoztak kétes kimenetelű projektekkel. Ahogy teltek múltak az évek mind több gyár kínálatában jelentek meg az új divat diktálta autók, mostanra szerves részei az utcaképnek és valószínűleg tetemes hasznot termelnek.
A profit kedvéért már sok elvet feladtak a világtörténelem során, és talán megjelent komoly igény olyan ágaskodó paripát viselő autók iránt is amelyben kettőnél többen elférnek, ezért megérett a pillanat új területek meghódítására.
A feladat nem volt egyszerű, olyan SUV-t kellett alkotni ami Ferrarinak látszik és lehetőség szerint úgy is viselkedik. A kihívásokat szerető mérnököknek csilloghatott a szeme: készíteni egy összkerekes batárt ami kiválóan vezethető, könnyedén gyorsul, és jóval 300 km/ó feletti végsebességre képes. Eddig ez még senkinek sem sikerült és a hagyományos megközelítéssel valószínűleg most is kudarcot vallottak volna.
A recept aránylag egyszerű, a kivitelezés már korántsem az.
A kitűzött célokat csak akkor lehet elérni ha sikerül kordában tartani a felépítmény tömegét és légellenállását, illetve tudnak olyan erőforrást konstruálni ami megfelelő dinamikával képes mozgatni egy nagyobb autót. A nagyteljesítményű motor megalkotása lehetett a kisebb feladat, ebben a Ferrari komoly hagyományokkal rendelkezik.
Vélhetően az egész projekthez hozzá sem kezdtek volna ha nincs a birtokukban egy nagyon újszerű és szellemes négykerékhajtási rendszer szabadalma. Ez, a közvetlenül a főtengelyről hajtott, kompakt és könnyű elsőkerék meghajtás teszi lehetővé, hogy az FF kifogástalan Ferrari lehessen. Ennek köszönhetően az autó erőátviteli rendszerének megtervezésekor nem kellett semmilyen kompromisszumot kötni, minden alkatrész oda kerülhetett ahová optimálisan beépítenék: a motor a tömegközépponthoz közel, az első tengely mögé és a lehető legalacsonyabbra, az elsődleges váltó hátra, a szokott helyére.
A sikerhez az is hozzájárult, hogy a karosszériát csak ferraris léptékkel lehet nagy belterű, négyülésesnek nevezni. Igazából ez is kétajtós kupé, csak egy kicsit kombisan terebélyes farral.
A kecses, lapos felépítésnek és az extra könnyű elsőkerék hajtásnak köszönhetően az autó tömege az elfogadható szinten maradt, a súlyelosztása közel tökéletes (47-53%), az új tizenkét hengeres erőforrás a maga 660 lóerejével meggyőzően mozgatja a közel két tonnás felépítményt.
Az élményfaktorhoz hozzájárul az érces motorhang, ami egy Ferrarinál alapkövetelmény, és a kormányról kapcsolható hétfokozatú duplakuplungos váltó.
Úgy tűnik a mérnökök megbirkóztak a feladattal, az új típus tömegét meghazudtoló könnyedséggel vezethető, a négykerék hajtásnak köszönhetően lelkesen kapaszkodik a szerpentinek aszfaltjába, miközben nagyfordulatú motorja minden visszaváltásnál odaadóan felsikít. Ráadásként négy felnőttet kényelmesen elhelyezhetünk az utasterében, és még némi csomagnak is marad hely.
Az FF egy jól megépített, harmonikus grand turismo, de az még kérdés, hogy a szokatlan „puttonyos” formaterv mennyire lesz emészthető a vásárlók és a rajongók számára. A jövő fogja azt is eldönteni szükséges-e egyáltalán négykerék hajtású típus a Ferrari kínálatában, vagy ez a modell csak technikai érdekesség marad.
* Sports Utility Vehicle (szabadidőautó)
