Ferrariszubjektív

A GTO-val megszülető extrém sportkocsi filozófiát az F40 folytatta és egyben új szintre emelte. Az 1988-ban leleplezett új modell már megjelenésében radikálisan más volt mint az elődei, végletesen lapos, hemzsegtek rajta a különböző légbeömlők, és a hatalmas hátsó szárnnyal olyan lett mint egy igazi versenyautó. A legmegkapóbb részlet azonban minden bizonnyal a méretes hátsó ablak amin keresztül a motortérben gyönyörködhetünk. Igazán eredeti ötlet!

A Ferrari tervei eredetileg korlátozott darabszámról szóltak, de a tehetős ügyfelek nyomására végül a tervezett kontingens többszörösét legyártották, több mint 1300 példányt. Pedig nagyon nem lehetett válogatni az opciók között, csak balkormányos kivitel létezett és csak piros szín. A kabin spártaisága tényleg versenyautókat idézett, egyedül a légkondícionálót tekinthetnénk plusz felszereltségnek, de igazság szerint a vezető közvetlen közelében tevékenykedő motor így is hajlamos volt túlmelegíteni az utasteret. A korai verzióknál még az oldalablak sem volt leengedhető, később ezen módosítottak, de a tömeg alacsonyan tartása miatt csak kézi kurblis ablaknyitás jöhetett szóba. A Ferrariknál megszokott teljes bőrkárpitozást az F40 esetében hiába is keresnénk, a bőrborítás csupán a kormányra korlátozódik. Az autó versenyülését és műszerfalát is szövet takarja, ezeket leszámítva a burkolatlan kevlár felületek dominálnak.

Az F40 volt az első sorozatban gyártott autó amelynek építéséhez elsősorban kompozit anyagokat használtak, a karosszéria így egyszerre lett könnyebb és erősebb.  A motor hengerűrtartalma kis mértékben emelkedett a GTO-hoz képest 2936 köbcentire, a maximális teljesítmény elérte a 478 lóerőt. Végsebessége jócskán meghaladta a 300 km/h-t, ezzel megdöntve a szériaautók sebességi rekordját.  Alapesetben öt fokozatú szinkronváltóval szerelték, de opcióként szinkronizálatlan ”sport” váltó is elérhető volt. A központi anyákkal szerelt keréktárcsák már 17” méretűek. Érdekes részlet, hogy sem a fék sem a kormányzás nem kapott rásegítést, a jó köridő eléréséhez a vezető fizikuma is szükségeltetik.

Az F40 egy jubileumi modell, az F a Ferrarira a 40 pedig a gyár negyvenedik születésnapjára utal. Alapára 444 000 nyugatnémet márka volt kissé meghaladva a fő konkurens, a Porsche 959 420 000-es árcéduláját. Mindkét autó presztízsmodell, a csillagászati árak ellenére is veszteséggel kalkuláltak a gyártók.

Az F40 már születésekor egy legenda volt, az eltelt 25 év pedig semmit nem tompított a fényén. Ha valaki Ferrarik gyűjtésére adja a fejét ez a modell biztosan nem hiányozhat a kollekcióból. Az F40 kvalitásait mi sem bizonyítja jobban mint az a tény, hogy a brutálisan magas vételár ellenére többet értékesítettek belőle mint a 288 GTO-ból az F50-ből és az Enzoból együttvéve.
Ez esetben talán túlzás nélkül állíthatjuk az F40 egy korszakalkotó típus.

Adatok: