A GTO-val megszülető extrém sportkocsi filozófiát az F40 folytatta és egyben új szintre emelte. Az 1988-ban leleplezett új modell már megjelenésében radikálisan más volt mint az elődei, végletesen lapos, hemzsegtek rajta a különböző légbeömlők, és a hatalmas hátsó szárnnyal olyan lett mint egy igazi versenyautó. A legmegkapóbb részlet azonban minden bizonnyal a méretes hátsó ablak amin keresztül a motortérben gyönyörködhetünk. Igazán eredeti ötlet!
A Ferrari tervei eredetileg korlátozott darabszámról szóltak, de a tehetős ügyfelek nyomására végül a tervezett kontingens többszörösét legyártották, több mint 1300 példányt. Pedig nagyon nem lehetett válogatni az opciók között, csak balkormányos kivitel létezett és csak piros szín. A kabin spártaisága tényleg versenyautókat idézett, egyedül a légkondícionálót tekinthetnénk plusz felszereltségnek, de igazság szerint a vezető közvetlen közelében tevékenykedő motor így is hajlamos volt túlmelegíteni az utasteret. A korai verzióknál még az oldalablak sem volt leengedhető, később ezen módosítottak, de a tömeg alacsonyan tartása miatt csak kézi kurblis ablaknyitás jöhetett szóba. A Ferrariknál megszokott teljes bőrkárpitozást az F40 esetében hiába is keresnénk, a bőrborítás csupán a kormányra korlátozódik. Az autó versenyülését és műszerfalát is szövet takarja, ezeket leszámítva a burkolatlan kevlár felületek dominálnak.
Az F40 volt az első sorozatban gyártott autó amelynek építéséhez elsősorban kompozit anyagokat használtak, a karosszéria így egyszerre lett könnyebb és erősebb. A motor hengerűrtartalma kis mértékben emelkedett a GTO-hoz képest 2936 köbcentire, a maximális teljesítmény elérte a 478 lóerőt. Végsebessége jócskán meghaladta a 300 km/h-t, ezzel megdöntve a szériaautók sebességi rekordját. Alapesetben öt fokozatú szinkronváltóval szerelték, de opcióként szinkronizálatlan ”sport” váltó is elérhető volt. A központi anyákkal szerelt keréktárcsák már 17” méretűek. Érdekes részlet, hogy sem a fék sem a kormányzás nem kapott rásegítést, a jó köridő eléréséhez a vezető fizikuma is szükségeltetik.
Az F40 egy jubileumi modell, az F a Ferrarira a 40 pedig a gyár negyvenedik születésnapjára utal. Alapára 444 000 nyugatnémet márka volt kissé meghaladva a fő konkurens, a Porsche 959 420 000-es árcéduláját. Mindkét autó presztízsmodell, a csillagászati árak ellenére is veszteséggel kalkuláltak a gyártók.
Az F40 már születésekor egy legenda volt, az eltelt 25 év pedig semmit nem tompított a fényén. Ha valaki Ferrarik gyűjtésére adja a fejét ez a modell biztosan nem hiányozhat a kollekcióból. Az F40 kvalitásait mi sem bizonyítja jobban mint az a tény, hogy a brutálisan magas vételár ellenére többet értékesítettek belőle mint a 288 GTO-ból az F50-ből és az Enzoból együttvéve.
Ez esetben talán túlzás nélkül állíthatjuk az F40 egy korszakalkotó típus.
Adatok:
| Típus: | 2 üléses kupé |
| Hossz: | 4358mm |
| Szélesség: | 1970mm |
| Magasság: | 1124mm |
| Tengelytáv: | 2450mm |
| Tömeg: | 1100 kg (száraz) |
| Fékek: | tárcsa |
| Sebességváltó: | 5+R |
| Üzemanyag tank: | 120 l |
| Motor: | Középen, 90° V8 |
| Furat/löket: | 82 x 69,5 mm |
| Lökettérfogat: | 2936,25 ccm |
| Sűrítési arány: | 7,7 :1 |
| Legnagyobb teljesítmény: | 478 LE (7000 1/min) |
| Keverékképzés: | Weber-Marelli elektronikus befecskendezés, dupla turbo |
| Vezérlés: | hengersoronként két vezérműtengely, hengerenként négy szelep |
| Legnagyobb nyomaték: | 577 Nm (4000 1/min) |
| Legnagyobb sebesség: | 324 km/h |
| Gumiabroncs elől: | 245/40 ZR 17 |
| Gumiabroncs hátul: | 335/35 ZR 17 |
