Nemrég értesülhettünk egy veterán Ferrari csillagászati áron történő elárverezéséről. Az autó közel tízmillió euróért cserélt gazdát! Ez az összeg akkora, hogy az adásvételnek komoly hírértéke lett, és jól jött a Ferrari kampányának, miszerint a legjobb befektetés manapság a maranelloi gyár autóiba ölni a pénzt. Bizonyos feltételek mellett úgy tűnik valóban van igazság a Ferrari reklámszövegében, de attól azért óva intenék minden nyugdíjalapot, hogy megrohamozzák a Ferrari kereskedéseket mondván itt a tuti befektetés, csak ki kell várni a rekord nagyságú hozamot. A gyár ügyes marketing húzása ugyanis azt sugallja, hogy aki vásárol az autóikból, ötven-hatvan év múlva bizton számíthat ilyen extra értéknövekedésre. Na ez így, ebben a formában biztos nem lesz igaz!
A most kalapács alá került típus egy versenyautó: 340/375 MM Berlinetta Competizione, amely 1953-ban több legendás versenyen is rajthoz állt, volánjánál világhíres versenyzőkkel. Ez az autó jól szemlélteti mi kell ahhoz, hogy egy Ferrari (vagy bármi más) valamikor vagyonokat érhessen.
Kitűnő műszaki és esztétikai állapotú, kifejezetten ritka típus kell hogy legyen ( a szóban forgó autóból pl. csak hármat építettek), lehetőleg olyan amiben a maga korában forradalmian előremutató fejlesztéseket alkalmaztak, műszakilag messze meghaladva elődeit. Mindezeken túl szükséges még egy kis mítosz és egyediség: pl. híres korábbi tulajdonossal büszkélkedjen, vagy valamilyen emlékezetes esemény kötődjön hozzá, mint egy népszerű verseny, filmszerep stb.
Azt talán mondani sem kell, hogy a befektetésre szánt autó eredeti alkatrészekből építkezzen, kétség se férjen hozzá, hogy nem valami replikáról van szó.
A fentiekből arra következtethetünk, hogy aki biztosra akar menni - és a mai kínálatból szeretne választani - legjobb ha a Forma-1-es autókból szemezget, pár év pihentetés után ugyanis a Ferrari ezeket is áruba bocsájtja. Ismereteim szerint ehhez nem árt legalább egymillió euró körüli összeggel rendelkezni, de ebben az esetben garantáltan kisszériás, ritka autót kapunk és talán a mítosszal sem lesz baj. A forma-1-es autókat civil körülmények között ugyan nem lehet üzemeltetni, de a gyár ebben is segítséget nyújt.
Befektetési szempontból jó választás lehet egyedi autót készíttetni a Ferrarival, ebben az esetben is van egy komolyabb induló költség, de az értéknövekedés garantált. Mivel ezek a modellek valamelyik futó típus műszaki alapjaira építkeznek a mindennapokban is jól használhatók, a márkaszervizekben szervizeltethetők. Ha magunk hírességek vagyunk a nevünkkel is növeljük az autónk imázsát.
A következő lehetőség a limitált darabszámú szériákból vásárolni, már amikor van ilyen és jut is, mert a Ferrarinál igyekeznek úgy belőni a darabszámokat, hogy mindig kevesebbet gyártsanak mint amennyire van fizetőképes kereslet. A limitált darabszámú modellek közül is az igazán nagy durranások a GTO, F40, F50, Enzo, LaFerrari sorozat tagjai, melyek vélhetően értékállónak bizonyulnak, de horribilis hasznot szerintem 50-60 év múlva sem hoznak. Egyszerűen azért, mert ehhez a pár százas széria is túl nagy sorozat, és mivel a zömét gyűjtők őrizgetik sosem lesznek annyira ritkák, hogy dollár vagy euró tízmillókat érjenek. A közelmúltból ismerős többi sorszámozott modellvariáns erkölcsi értéke ma eleve csekélyebb, és ezek is több százas szériákban készültek.
A legkevésbé ígéretes választás ha a modellpaletta valamelyik „rendes” tagját választjuk. Befektetési szempontból ezek kecsegtetnek a legkisebb potenciállal. Ezekből a típusokból összességében 5 000 – 10 000 db is készülhet, és mivel a borsos vételárnak köszönhetően nagy részüket féltve őrzött kincsként kezeli a tulajdonosa, évtizedek múltán is meglepően jó állapotnak örvendenek. Az egészen biztosan kijelenthető, hogy a most forgalmazott modellek egyikénél sem számíthatunk egy emberöltőn belül akkora profitra mint amit a kiinduló példa sugall. Szinte bizonyos, hogy pár évtizedes távlatban még a bankbetét is jobb hozamot garantálhat mint egy Ferrari.
Mindent összevetve egyes veterán ritkaságok jó befektetésnek bizonyulhatnak, de ezek már most meglehetősen drágák, és kiszámíthatatlan, hogy a jövőben még mennyit emelkedhet az értékük. Itt minden elképzelhető, egy igazi lutri. Ha a világgazdaságban fokozódik a bizalmatlanság a hagyományos befektetések iránt, akkor minden műtárgy további felértékelődésére számíthatunk, ha másként alakul a helyzet még értékcsökkenés is jöhet. Ki-ki eldöntheti milyen jövőt vizionál.
A Ferrari gyár PR akciója miszerint a világ legjobb befektetése az ő autóikat vásárolni viszont biztosan kétséges.
